Az egészségügyi szektorban keletkező hulladék jelentős része veszélyes hulladéknak számít. Az ilyen hulladékok által okozott egészségügyi és környezetvédelmi kockázatok pontosan meghatározhatók, a kezelésükre vonatkozó feltételek pedig világosan elkülöníthetők az egyéb területen keletkező hulladékok kezelési feltételeitől.

1. Miért kell sokkal több figyelmet fordítanunk a fertőző hulladék kezelésére?

Az ENSZ-hez tartozó Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalása szerint 2000-ben a kórházi hulladék nem megfelelő kezelése (elsődlegesen a fertőzött injekciós tűk és fecskendők használata) a következő fertőzéseket okozta világszerte:

  • Hepatitis B: 21 millió megfertőződés
  • Hepatitis C: 2 millió megfertőződés
  • HIV: 260 000 megfertőződés

A fenti számok mutatják, hogy mennyire fontos a kórházi hulladék megfelelő kezelése. A WHO irányelve szerint a veszélyes hulladékot a keletkezési helyéhez lehető legközelebb eső helyen kell feldolgozni. A veszélyes hulladék szállításához fűződő kockázatok magasak és néhány anyag (pl. a fertőző anyagok) esetében a kockázati tényező minden egyes nappal növekszik. A megfelelően elhelyezett és felszerelt feldolgozó üzemek minimalizálhatják a veszélyes anyagok szállításának szükségességét.
(2004-es WHO-publikáció)

Hazardous medical waste syringes

A kórházakból származó hulladék javarészt fertőzésveszélyes biológiai anyag vagy olyan tárgy, amely - jóllehet „kommunális“ hulladéknak minősül - valójában szennyezett: ebbe a körbe textíliák, kötések, fecskendők és egyéb olyan tárgyak tartoznak, amelyek a betegekkel való érintkezés miatt fertőzésveszélynek voltak kitéve.

A kórházakból származó hulladék igen nagy részét orvosi műszerek, többek között műtéti implantátumok és egyéb, operáció alatt használt kellékek teszik ki. A kórházi hulladék ártalmatlanítása számos kérdést vet fel, amelyek közül a legelső: Hogyan csoportosíthatók a kórházi hulladékok?

2. A kórházi hulladékok kategóriái

Fertőző hulladék

Fertőző hulladék az, amely feltételezhetően kórokozókat (baktériumokat, vírusokat, élősködőket vagy gombákat) tartalmaz kellően nagy mennyiségben vagy koncentrációban ahhoz, hogy az arra hajlamos gazdaszervezetet megbetegítse. A kategória a következőket foglalja magába:

  • laboratóriumokból származó fertőző ágensek kultúrái és állományai
  • fertőző betegeken végzett operációkból és boncolásokból származó hulladékok (pl. testszövetek és vérrel vagy egyéb testnedvekkel érintkezésbe lépett anyagok vagy eszközök)
  • elkülönítőben kezelt fertőző betegektől származó hulladékok (pl. széklet, vizelet, fertőzött vagy műtéti sebekről eltávolított kötések, vérrel vagy egyéb testnedvekkel erősen szennyezett ruhadarabok)
  • hemodialízisre szoruló, fertőzött betegekkel érintkezésbe került anyagok (pl. dializáló berendezések, többek között csövek, szűrők, eldobható törölközők, kesztyűk, kötények, laboratóriumi köpenyek és köntösök)
  • laboratóriumokból származó fertőzött állatok
Treatment of medical biohazardous disposables

Patológiai hulladék

Az elhalt szöveteket tartalmazó fertőző anyagok elrejthetik a különösen veszélyes és/vagy fertőző ágenseket. Ilyen hulladék többek között a vér, testnedvek, szövetek, szervek, testrészek, emberi magzatok és állati tetemek. A patológiai hulladék alkategóriáját képezi az anatómiai hulladék, amelybe a felismerhető, egészséges vagy beteg emberi vagy állati testrészek tartoznak.

Szúró- és vágóeszközök

A szúró- és vágóeszközök olyan tárgyak, amelyek elég élesek a bőr átvágásához vagy átszúrásához: pl. kések, szikék és egyéb pengék, infúziós készletek, tűk, injekciós tűk, fűrészek, törött üveg, szegek stb. Ezek az eszközök közvetlenül a véráramba juttathatják a fertőzéseket. A szúró-vágó eszközöket általában fokozottan veszélyes kórházi hulladékként kezelik, függetlenül attól, hogy szennyezettek-e vagy sem.

Az éles hulladékokkal kapcsolatban különös figyelmet kell fordítani a következőkre: infúziós-, transzfúziós- és perfúziós készletek, szárnyas tűk, kanülök, eldobható szikepengék és borotvák, hemodialízis készletek, laboratóriumi tárgylemezek, törött üvegedények (bakteriológiai és klinikai laboratóriumokból), oldatmaradványt tartalmazó ampullák stb.

Két általános módszer szerint lehet a szúró- és vágóeszközökből eredő fertőzésveszélyt elkerülni: a fertőzőképességük vagy az élességük csökkentése révén. Az első megoldás általában a szúró-vágó eszközök kezelésével kapcsolatos egyedi módszereket igényel, amelynek szabályai gyakran ugyanolyan szigorúak, mint a patológiai hulladék kezelésénél előírtak. A második megoldás magában foglalhatja a szúró-vágó eszközök elkülönítését (általában speciális tárolóedényekben) valamint gépi feldolgozásukat vagy kapszulázásukat. Számos államban léteznek szigorú korlátozások a szúró- és vágóeszközök tárolóedényeit illetően, beleértve a szúrásbiztosságuk és egyértelmű címkézésük biztosításáról szóló intézkedéseket. Néhány állam előírja a szúró-és vágóeszközök gépi tompítását vagy aprítását, míg máshol az azonosíthatatlanná tételüket követelik meg.

3. A fertőző kórházi hulladékok kezelési és ártalmatlanítási technológiái

Egyes kezelési megoldások, amelyek csökkentik a kórházi hulladékból származó fertőzés kockázatát és meggátolják azok illegális összeszedését, egyúttal egyéb egészségügyi és környezetvédelmi problémákat is felvethetnek. A kórházi hulladék egyes típusainak égetése, kiváltképp azoké, amelyek nehézfémet vagy klórt tartalmaznak, környezetkárosító anyagokat juttathat a légkörbe (például a nem megfelelő hőmérséklet vagy a kibocsátások nem megfelelő ellenőrzése miatt).

A hulladékok eltemetése hulladéklerakókban a talajvíz szennyeződéséhez vezethet (ha a telephely nem megfelelően lett megtervezve és/vagy helytelenül kezelik). Az előbb említett veszélyekből kifolyólag a kórházi hulladékok kezelési és ártalmatlanítási megoldásának kiválasztásakor (legfőképpen környezetkárosító kibocsátás vagy egyéb veszélyes következmények kockázata esetén) alaposan ki kell értékelni és tekintetbe kell venni a relatív kockázatokat, valamint a módszer illeszkedését az átfogó hulladékstratégiához.

Először vizsgáljuk meg a kórházi hulladék ártalmatlanítására elérhető különböző technológiákat:

  • Hulladékégetés
  • Vegyi fertőtlenítés
  • Nedves hőkezelés (gőzsterilizálás)
  • Mikrohullámú besugárzás
  • Lerakás szemétlerakóban
  • Semlegesítés

Hulladékégetés

Régebben a hulladékégetés volt a legtöbb veszélyes kórházi hulladék ártalmatlanításának legelterjedtebb módszere. Bár továbbra is széles körben használják, az alternatív módszerek népszerűsége növekszik. A kezelési megoldás kiválasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni, amelyek közül elég sok függ a helyi körülményektől. Többek között az egészségügyi és biztonsági előírásoktól, valamint a hulladék végső ártalmatlanításával kapcsolatos lehetőségektől stb.

A hulladékégetés hatékonysága nem kérdőjelezhető meg, viszont a módszer súlyos problémákat vet fel a légszennyezés szempontjából. Mivel az égési reagens a légköri oxigén, így a folyamat során nagy mennyiségű levegőnek kell folyamatosan áthaladnia a rendszeren. Ha a kibocsátott levegőt nem vezetik át ellenőrző eszközön, akkor minden olyan esetleg fertőző anyag, amely a rendszer üzemi hőmérsékletén légnemű, a kibocsátott levegő kiáramlásával együtt ellenőrizetlenül távozik.

Incinerating infectious hospital waste causes air pollution

A hulladékégetők hátrányai:

  • Magas beruházási- és kezelési költségek
  • A citotoxikus anyagok nem semmisülnek meg teljes mértékben
  • Jelentős mennyiségű környezetkárosító anyag kibocsátása a légkörbe
  • Időnként el kell távolítani a salakot és a pernyét
  • A hőálló vegyi anyagok és vegyszerek, például a citotoxinok megsemmisülése nem megfelelő
  • A mikroorganizmusoknak csupán 99%-a pusztul el
  • Számos vegyi anyag és gyógyszeranyag nem semmisül meg
  • Jelentős mértékű a fekete füst, szállópernye, mérgező égéstermék és szag kibocsátása

Egyszerű kémiai fertőtlenítési eljárások

A kémiai fertőtlenítés fontos szerepet játszik az egészségügyi ellátásban, hiszen az orvosi eszközökön, a falakon és a padlón található mikroorganizmusok eltávolítására ezt használják. Manapság a kémiai fertőtlenítést kórházi hulladék kezelésére is alkalmazzák. A hulladékhoz hozzáadott vegyi anyagok elpusztítják vagy hatástalanítják a bennük lévő patogéneket, bár az eredmény legtöbbször inkább fertőtlenítés, mint sterilizálás. Ez a módszer leginkább olyan folyékony hulladékok kezelésére alkalmas, amelyek vért, folyékony ürüléket vagy kórházi szennyvizet tartalmaznak. Ennek ellenére szilárd (valamint fokozottan veszélyes) kórházi hulladékanyagok, mikrobiológiai kultúrák, szúró-vágó eszközök stb. kémiai fertőtlenítésére is használható. Az előbb említett folyamat az alábbi hátrányokkal jár:

  • A fertőtlenítés hatékonysága az üzemeltetési feltételektől függ
  • Ép szilárdhulladék esetében csak a felület fertőtlenítése történik meg

Az emberi testrészeket és az állati tetemeket nem szabad kémiailag fertőtleníteni, kivéve, ha alternatív ártalmatlanítási megoldások nem állnak rendelkezésre. Ha nincs más választás, ezek az anyagok kémiai úton is fertőtleníthetőek, amennyiben előtte felaprították őket. A kémiai fertőtlenítés megtervezésekor különös figyelmet kell szentelni a feldolgozott hulladék végső ártalmatlanításának, hiszen a nem megfelelő ártalmatlanítás komoly következményekkel járhat a környezetre nézve.

A kémiai fertőtlenítés általában a helyszínen történik, pl. a kórházon belül. Egyre nagyobb azonban a kereslet az ipari övezeteken belül elhelyezett, kereskedelmi, zárt rendszerű és teljes egészében automatikus hulladékkezelő rendszerek iránt. Az így feldolgozott hulladékot kockázatmentes kórházi hulladékként lehet kezelni, viszont, ha a kémiai fertőtlenítőanyagok kiszivárognak vagy ártalmatlanításuk nem megfelelően történik, káros hatást gyakorolhatnak a környezetre.

A kémiai fertőtlenítés hátrányai a következők:

  • Átfogó biztonsági intézkedéseket igénylő veszélyes anyagokat használnak fel hozzá
  • Gyógyszeripari, kémiai és bizonyos típusú fertőző hulladékok esetében nem megfelelő
  • Ha a kémiai fertőtlenítőanyagok drágák, az egész folyamat megdrágul
  • Az ózon hatékony sterilizátor a kórházi hulladékkezelő rendszerben és nem hagy maga után olyan melléktermékeket, mint a klórvegyületek. Az ózon viszont nagymértékben káros a tüdőre, így óvintézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a rendszer közelében dolgozók ne kerüljenek érintkezésbe a gázzal.
  • A kórházi hulladék kémiai fertőtlenítésénél használt további hatóanyagok a lúgok, amelyek vagy jelentős mértékben korrodálók (nátrium-hidroxid vagy lúg), vagy enyhébb összetételűek (kalcium-oxid vagy oltatlan mész). Egyéb hatásaik mellett a lúgoknak fehérje-hidrolizáló hatásuk is van. Még ha a reagensek költségét figyelmen kívül hagyjuk is, ennek a módszernek a legnagyobb hátránya az anyagokkal való érintkezés veszélye, hiszen a lúgos oldatok károsak a bőrre és a tüdőre is.

Nedves hőkezelés (gőzsterilizálás / autoklávozás)

Nedves hőkezelés esetében a hulladékot először felaprítják, majd magas nyomásnak és magas hőmérsékletű gőznek teszik ki. Ez sok tekintetben hasonlít az autoklávos sterilizáláshoz. Ha adott a megfelelő hőmérséklet és érintkezési idő, a mikroorganizmusok legtöbb fajtáját inaktívvá teszi a nedves hőfertőtlenítés (a spórás baktériumok esetében például 121 °C a szükséges minimális hőmérséklet).

A fertőtlenítés hatékonyságának növelése érdekében a szúró-vágó eszközöket előtte be kell zúzni vagy őrölni kell. Anatómiai hulladék és állati tetemek esetében ez a megoldás nem megfelelő, kémiai és gyógyszeripari hulladék esetében pedig nem hatékony.

A nedves hőkezelés hátrányai a következők:

  • Az üzemeltetési feltételek jelentősen befolyásolják a fertőtlenítés hatékonyságát
  • A nem megfelelő aprító csökkentheti a hatékonyságot
  • Nem a megfelelő módszer az anatómiai, gyógyszeripari és kémiai hulladékok, valamint olyan hulladékanyagok kezelésére, amelyeken nem jut át könnyen a gőz.

Mikrohullámú besugárzás

Körülbelül 2450 MHz frekvencián és 12,24 cm-es hullámhosszon a mikrohullámok a mikroorganizmusok nagy részét elpusztítják. A mikrohullámok gyorsan felmelegítik a kezelt hulladék által tárolt vizet és a hővezetés megsemmisíti a fertőző elemeket. A hulladékanyagokat először felaprítják, majd nedvesítik őket, ezt követően egy mikrohullám-generátorokkal felszerelt besugárzó kamrába szállítják, ahol a besugárzás körülbelül 20 percet vesz igénybe. A besugárzási folyamatot követően a hulladékot összetömörítik egy konténerbe és kidobják a kommunális hulladékkal együtt.

A mikrohullámú besugárzást számos országban gyakran használják és a népszerűsége folyamatosan nő. Ennek ellenére viszonylag magas költségei, valamint működési és karbantartási kockázatai miatt a fejlődő országokban még nem ajánlják a használatát. Folyamatban van hasonló, különböző hullámhosszokon vagy elektronsugarakkal működő megoldások kifejlesztése.

A mikrohullámú kezelés hátrányai a következők:

  • Viszonylag magas beruházási és működtetési költséggel jár
  • Fennáll a működtetési és karbantartási hibák kockázata
  • Fém nem kezelhető vele
  • A mikrohullámok lehetséges veszélyei miatt folyamatosan csökken a mikrohullámok használatának nemzetközi elfogadottsága

Lerakás szemétlerakóban

A szemétlerakóban történő elhelyezést elfogadott megoldásként kezelik azokban az esetekben, ahol az ártalmatlanítás előtt nincs lehetőség hulladékkezelésre. Hogyha például a veszélyes és kezeletlen kórházi hulladék felgyűlik a kórházakban, a fertőzések terjedésének sokkal nagyobb a kockázata, mint ha a hulladéklerakó telepeken gondosan ártalmatlanítják. A módszer ellen felmerülhetnek vallási vagy kulturális alapú kifogások, illetve a kórokozók levegőbe, földbe, vízbe kerülésére, valamint a hulladékhoz hozzáférő gyűjtögetők okozta veszélyekre alapozott aggályok.

  • Mivel a nyitott lerakóhelyeken elhelyezett hulladék rendezetlen és szétszóródik, komoly szennyezési problémák jelennek meg. Tüzek, a betegség átvitelének megnövekedett kockázata, valamint az emberi és állati gyűjtögetők általi terjesztés kockázatai léphetnek fel. A kórházi hulladékot tilos nyitott hulladéklerakó helyeken vagy azok közelében lerakni. Az emberek és állatok aktív kórokozókkal való érintkezéséből eredő veszélyt tovább súlyosbítja a fertőzések későbbi terjedése akár közvetve, sebeken keresztül, belélegzés vagy lenyelés útján, akár közvetett módon valamely hordozó gazdafajon, illetve a táplálékláncon keresztül.
  • Az egészségügyi hulladéklerakó telephelyek legalább négy okból célszerűbbek a nyitott telephelyeknél: geológiailag elkülönítik a hulladékanyagokat a környezettől; teljesülnek a hulladékbefogadás technológiai előírásai; a folyamatokat telephelyi személyzet irányítja; szervezett a hulladéklerakás, valamint a hulladékot napi szinten betakarják. A kórházi hulladék néhány fajtája (fertőző hulladék és kis mennyiségű gyógyszeripari hulladék) lerakható ezeken a helyeken. Az egészségügyi hulladéklerakók meggátolják a talaj-, felszínivíz- és talajvízszennyezést, valamint korlátozzák a légszennyezést, a bűz terjedését és a hulladékkal való közvetlen emberi érintkezést.
Risk in dumping infectious waste

Semlegesítés

A semlegesítési folyamat minimálisra csökkenti a mérgek felszíni vízbe vagy talajvízbe való továbbterjedését azáltal, hogy ártalmatlanítás előtt a hulladékot cementtel vagy egyéb anyaggal keverik össze. Ez a megoldás különösen a gyógyszerek és a magas fémtartalommal rendelkező, hulladékégetésből származó hamu esetében indokolt (ez a kezelés „stabilizációként” is ismert).

A gyógyszeripari hulladék esetében először eltávolítják a csomagolást, majd felőrlik a gyógyszereket. Vízből, mészből és cementből álló keveréket adnak hozzá, amely homogén masszává alakul. Ezt a masszát (pl. 1 m3 méretű) kockákba vagy labdacsokba töltik, majd a kezelő létesítményből a tárolóhelyre szállítják. Az inert hulladékot tartalmazó keveréket még folyékony formában hulladéklerakó telepekre is szállíthatják, ahol a kommunális hulladék közé öntik.

A semlegesítés viszonylag olcsó és nem igényel különösen bonyolult technológiát, hiszen a gyógyszerek, a cement és a mész aprításához általában egy darálót vagy egy úthengert, míg a hulladék és a betonkeverék összedolgozására egy betonkeverőt használnak.

A veszélyes kórházi hulladék megfelelő kezelésére és ártalmatlanítására nem létezik univerzális megoldás. A kiválasztott alternatívának a lehető legkisebb hatást kell gyakorolnia az emberi egészségre és a környezetre, viszont az esetek többségében a helyi körülmények miatt kompromisszumot kell kötni.

4. Mi a kórházi hulladékkezelés célja?

  • Az egészségügyi személyzetet, a lakosságot és a környezetet érő károsodás kockázatának csökkentése
  • A hulladék mennyiségének, helyigényének csökkentése
  • Az elkülönített hulladékgyűjtés biztosítása
  • Megfelelő hulladékgyűjtő telephelyek kialakítása gyógyászati részlegekben és kórházakban
  • Megfelelő házon belüli szállítási út kialakítása
  • A hulladék hasznosítása a lehető legnagyobb mértékben
  • A hulladék ártalmatlanítása természet- és egészségkímélő módon
Segregation and disposal of health-care waste

5. Hogyan nyújthat megoldást a Celitron ISS (Integrált Sterilizáló és Aprító) berendezés a kórházi hulladék ártalmatlanítására?

A Celitron ISS gőzsterilizáló egység a fertőző kórházi hulladék ártalmatlanítására használható kórházakban, klinikákon, magánklinikákon és egyéb egészségügyi intézményekben. A Celitron kompakt, veszélyes kórházi hulladékkezelő megoldása, az Integrált Sterilizáló és Aprító berendezés beépített aprítóval rendelkező gőzsterilizáló. A biológiai hulladék helyszíni kezelésére terveztük kórházak és klinikák számára és megfelel az EU és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásainak is.

5.1 A kórházi hulladék ártalmatlanításával kapcsolatos WHO ajánlások:

„A kórházi hulladék az egészségügyi tevékenységek alatt képződő hulladékanyagok széles skáláját foglalja magában: a használt tűk és fecskendők mellett a szennyezett ruhadarabokat, diagnosztikai mintákat, vért, vegyi anyagokat, gyógyszereket, orvosi eszközöket és rádioaktív anyagokat.

A kórházi hulladék helytelen kezelése fertőzés-, sérülés- és környezetszennyezés valamint toxikus hatások potenciális kockázatának teszi ki az egészségügyi dolgozókat, a betegeket és a közösséget. Elengedhetetlen, hogy minden kórházi hulladékot a keletkezés helyén elkülönítsenek, megfelelően kezeljenek és ártalmatlanítsanak.”

(Forrás: http://www.who.int/topics/medical_waste/en/)

5.2 Aprítás és sterilizálás egyetlen kamrában

A szilárd kórházi hulladék felaprítása a sterilizálás előtt elengedhetetlen lépés, hiszen ez:

  • Növeli a hulladék és a fertőtlenítőszer közötti érintkezési felület nagyságát a hulladék felszínének növelésével és a zárt részek megszüntetésével.
  • Felismerhetetlenné teszi az emberi testrészeket, ezáltal meggátolva az ártalmatlanítás alatt fellépő negatív vizuális hatásokat.
  • 70-80%-kal csökkenti a hulladék helyigényét.
Medical waste collection in bags and sharp boxes
Medical waste converted to sterile and shredded waste which can be disposed as municipal waste

Az ISS egyedi, szabadalmaztatott technológiájú késmodullal rendelkezik. A speciális, vízszintes és függőleges késmodul segítségével az aprítás tökéletesen megy végbe, így az autoklávozás folyamata sikeres lesz.

A gőzsterilizálás egy nagyon hatékony, nedves hőkezelési eljárás. Az autoklávokat általában újrahasznosítható tárgyak sterilizálására használják kórházakban, de az ilyen berendezések csak kisebb mennyiségű hulladékot tudnak kezelni. Emiatt a gőzsterilizálókat legtöbbször csak a rendkívül fertőző hulladékok, többek közt baktériumtenyészetek és szúró-vágó eszközök kezelésére használják. Az autoklávozás előnyei a következők:

  • Hatékony és környezetbarát
  • Az országok többségében elfogadott és engedélyezett fertőző hulladékkezelési technológia
  • Az orvosi személyzet és a közvélemény által könnyen megérthető és elfogadható
  • A szelektív gyűjtéssel elkülönítendő veszélyes anyagok kizárása után a sterilizálás folyamata olyan veszélytelen hulladékot eredményez, amely kommunális hulladéknak minősíthető
  • A hulladékégetéssel ellentétben az autoklávozás beruházási költségei alacsonyak

Az ISS egyetlen kamrában végzi el az aprítást és a gőzsterilizálást. Ennek jelentősége az üzemeltetés és a karbantartás során is megmutatkozik, hiszen biztonságos munkakörnyezetet biztosít a kezelők és a technikusok részére, valamint kizárja a keresztfertőzések lehetőségét is.

A kamrát egy elektromotor által hajtott tengelyre szerelt, erős aprító / zúzókésekkel gyártjuk, amelyek lecsökkentik a hulladék méretét és helyigényét. A berendeséz a feldolgozott hulladékot sterilizálja, ártalmatlanítja, valamint újbóli felhasználásra alkalmatlanná teszi, így az már nem szabályozott hulladéknak minősül és kommunális hulladékként ki lehet dobni.

A Celitron ISS berendezése lehetővé teszi a kórházak, klinikák, magánklinikák és egyéb egészségügyi intézmények számára, hogy helyben ártalmatlanítsák a szelektíven gyűjtött fertőző kórházi hulladékot anélkül, hogy azok kikerülnének az intézményből.

Treatment of biohazardous sharps and sharp containers
5.3 Kezelés az ISS segítségével?

AZ ISS ÁLTAL KEZELT ANYAGOK

  • Fecskendők
  • Dializátorok
  • Szikék
  • Textíliák
  • Sejttenyészetek
  • Műanyag kellékek
  • Üvegek
  • Papírok
  • Szerves anyagok
  • Szúró- és vágóeszköz tárolók
  • Egyéb veszélyes orvosbiológiai hulladék

MINDEN IPARÁGAT KISZOLGÁL

  • Dialízis klinikák
  • Kórházak
  • Kutatóintézetek
  • Sebészeti központok
  • Plazmaközpontok és vérbankok
  • Klinikai laboratóriumok

Az egészségügyi intézményekben keletkező veszélyes hulladékok egész sorát tudja kezelni az Integrált Sterilizáló és Aprító (ISS) berendezés, amelyet az Európai Uniós veszélyes hulladék besorolási rendszerben a 18 01 03-as EWC kóddal láttak el. A kód meghatározása a következő: “olyan hulladékok, amelyek gyűjtése és ártalmatlanítása a fertőzések elkerülése érdekében speciális követelményekhez kötött”. Ez magában foglalja az egészségügyi intézményekben (kórházi ágyaknál, műtőkben, orvosi vizsgálókban és laboratóriumokban) képződő hulladékokat, amelyek potenciális fertőzőképességük miatt veszélyesek.

Megfelelő szétválogatással végzett gyűjtés esetén a kémiai anyag- és gyógyszermaradványok csak nyomokban lehetnek jelen a fertőző kórházi hulladékban (pl. mintavevő vattapálcák, tamponok, infúziós készletek, fecskendők stb.). Ezen anyagok és eszközök esetében a fertőzésveszély sokkal jelentősebb a kémiai veszélynél, hiszen az anyagok beteg emberek testfelületeivel, vérrel és váladékokkal kerültek érintkezésbe. A nagyobb mennyiségű vegyi anyagot, gyógyszermaradványokat vagy lejárt gyógyszereket tartalmazó eszközöket, palackokat és dobozokat viszont külön kell gyűjteni, mivel eltérő kezelési módszert igényelnek.

Ajánlott a kezelés és a szelektív gyűjtés a fertőző (potenciálisan fertőző) veszélyes hulladék tűk valamint szúró- és vágóeszközök esetén, többek közt: infúziós, transzfúziós és perfúziós készletek; szárnyas tűk; kanülök; eldobható szikepengék és borotvák; hemodialízis készletek; laboratóriumi tárgylemezek; törött üvegedények (bakteriológiai és klinikai laboratóriumok); oldatmaradványt tartalmazó ampullák stb. esetében.

Ajánlott a kezelés a fertőző (potenciálisan fertőző) veszélyes hulladékanyagok, de nem tűk és nem szúró- és vágóeszközök esetén, többek közt: tamponok, vattalabdák és vegyszerekkel átitatott papír törlőkendők; kémiai anyag- vagy gyógyszermaradványokat tartalmazó műanyag vagy papírhulladékok; tamponok, kötések, csövek, szondák, varratdarabok és vérrel és/vagy váladékkal szennyezett mintavevő vattapálcák; vérrel szennyezett gipszek és váladékkal szennyezett gézcsíkok; használt gumi- és fóliakesztyűk, valamint gumi ujjvédők, kiürített katéterzsákok, összekötő csövek, katéterek stb. esetében.

5.4 A Celitron legkorszerűbb Integrált Sterilizáló és Aprító (ISS) berendezése környezetvédelmi szempontból

A környezetvédelmi rendelkezések szempontjából a Celitron ISS berendezés megfelelő döntés az egészségügyi intézmények részéről. Méretének és kapacitásának köszönhetően a veszélyes hulladék legnagyobb része a keletkezés helyén kerül kezelésre, pl. egy adott intézmény területén belül. A Celitron ISS a felaprított hulladék térfogatát az eredeti egyötödére csökkenti káros anyagok kibocsátása nélkül, amely így kommunális hulladékként, biztonságosan kezelhető.

Részletekért kattintson ide: